Egy gyógyszer engedélyeztethető, mégis elérhetetlen lehet, ha senki sem fizet érte. A térítés az a folyamat, amelynek során a biztosítók, kormányok vagy munkáltatók fizetnek a gyógyszerekért. Sok országban a nemzeti egészségügyi rendszer tárgyalja az árakat, és dönti el, hogy mely gyógyszereket fedezi. Más országokban a magánbiztosítók kezelik a gyógyszerkönyveket és a térítési díjakat. Az eredmény a fedezet egy olyan mozaikja, amely országonként, biztosítási tervenként és gyógyszerenként nagymértékben változik.

A térítési döntések figyelembe veszik a költségeket, a hatékonyságot és a költségvetésre gyakorolt ​​hatást. Az egészségügyi technológiaértékelő testületek, mint például a NICE az Egyesült Királyságban és az ICER az Egyesült Államokban, értékelik, hogy egy gyógyszer megéri-e a pénzét. Összehasonlítják a gyógyszert a meglévő kezelésekkel, és kiszámítják a költséghatékonysági arányokat. Egy hatékony, de nagyon drága gyógyszer bizonyos betegekre korlátozódhat, vagy egyáltalán nem téríthető meg. A gyártók tárgyalnak a finanszírozókkal, néha kedvezményeket vagy eredményalapú szerződéseket kínálva. A betegeknek önrészt, térítést vagy társfinanszírozást kell fizetniük, ami befolyásolhatja a terápia betartását.

Kulcsfogalmak:

• Fedezet. Szerepel-e gyógyszer a tervben.
• Copay. Az a fix összeg, amelyet a beteg fizet receptenként.
• Önbiztosítás. A gyógyszer költségének a beteg által fizetett százaléka.
• Formulary szint. A gyógyszerhez rendelt költségmegosztási szint.
• Előzetes engedély. Jóváhagyás szükséges a fedezet megkötése előtt.

A térítés az egyik fő eszköz a gyógyszerkiadások ellenőrzésére. Ez alakítja azt is, hogy a betegek mely gyógyszerekhez férhetnek hozzá.