A placebo egy inert anyag vagy kezelés, amelyet úgy adnak be, mintha aktív lenne. Minden ezt követő jótékony hatás a beteg elvárásának és a kezelés kontextusának tulajdonítható, nem pedig magának az anyagnak egy specifikus farmakológiai vagy fiziológiai hatásának.

A placebo hatások jól dokumentáltak fájdalom, depresszió és bizonyos más állapotok esetén. Az orvosi ellátás rituáléi – a fehér köpeny, a megnyugtató magyarázat, egy pirula bevétele – önmagukban is mérhető változásokat válthatnak ki az agyi aktivitásban és a tünetjelentésekben. A kettős vak, kontrollált vizsgálatok placebót használnak ezen elváráshatások elkülönítésére a vizsgált kezelés specifikus hatásaitól.

A placebo válasz nem „képzeletbeli”. Valódi neurobiológiai folyamatokat foglal magában, beleértve az endogén opioidok felszabadulását a fájdalomvizsgálatokban. A placebo etikus felhasználása a kutatásban tájékozott beleegyezést igényel; a klinikai gyakorlatban a cél az előnyös várható hatás kihasználása a hatékony specifikus kezelés biztosítása mellett.

Amikor a hit és a terápiás környezet önmagukban javulást eredményeznek, a placebohatás működik.