Az állati planktonokat – olyan élőlényeket, amelyek nem tudnak az áramlattal szemben úszni – zooplanktonnak nevezzük. Az apró protozoáktól és a halak és gerinctelenek lárvaállapotaitól kezdve a nagyobb krillekig, medúzákig és sófélékig terjedhet a faj. Legtöbbjük fitoplanktonnal vagy más zooplanktonnal táplálkozik, és kritikus láncszemeket alkot a tengeri táplálékhálózatokban.

Sok zooplankton napi függőleges vándorlást végez, éjszaka a felszín felé emelkedve táplálékkeresés céljából, nappal pedig leereszkedve, hogy elkerülje a ragadozókat. Ez a viselkedés a Föld egyik legnagyobb szinkronizált állati mozgását jelenti. A zooplankton biomassza és közösségének összetétele gyorsan reagál a hőmérséklet, a termelékenység és a ragadozás változásaira, így az ökoszisztéma állapotának érzékeny mutatói.

A mintavétel hagyományosan különböző szembőségű hálókat használ; az optikai és akusztikus módszerek, valamint a környezeti DNS bővítik a megfigyelési kapacitást. Mivel a zooplankton energiát szállít az elsődleges termelőktől a halakhoz és a tengeri emlősökhöz, dinamikájuk befolyásolja a halászat termelékenységét és a biológiai szénpumpa hatékonyságát.

• A plankton állati alkotóeleme
• A fitoplankton összekapcsolása a magasabb trofikus szintekkel
• Sokan vándorolnak függőlegesen minden nap
• Az óceáni változások érzékeny mutatói