A hang messzebbre terjed a vízben, mint a fény vagy a rádióhullámok, így ez a víz alatti környezet érzékelésének előnyben részesített eszköze. A szonár – hangnavigáció és távolságmérés – akusztikus impulzusokat bocsát ki, és a visszatérő visszhangokat értelmezi tárgyak észlelésére, távolságok mérésére és felületek feltérképezésére.

Az aktív szonár jelet küld és a visszaverődéseket figyeli; a passzív szonár csak a céltárgyak által keltett hangokat figyeli. Alkalmazásai közé tartozik a tengerfenék térképezése, a halak megtalálása, a navigáció, a tengeralattjárók felderítése és a kommunikáció. A frekvenciaválasztás kompromisszumot igényel: a magas frekvenciák finomabb felbontást, de rövidebb hatótávolságot biztosítanak; az alacsony frekvenciák messzebbre terjednek, de kevesebb részletet bontanak ki.

A tudományos szonárok mérik a biomasszát, gázbuborékokat észlelnek és geológiai struktúrákat képalkotó eljárásokkal dolgoznak. A katonai és kereskedelmi rendszereknek eltérő tervezési prioritásaik vannak. Az intenzív szonár tengeri emlősökre gyakorolt ​​hatásaival kapcsolatos aggodalmak egyes régiókban működési korlátozásokhoz vezettek. Az optikai és elektromágneses módszerek fejlődése ellenére a szonár továbbra is nélkülözhetetlen a legtöbb víz alatti távérzékeléshez.

• Hanggal érzékeli és megtalálja a víz alatti tárgyakat
• Aktív és passzív formák
• Nélkülözhetetlen a térképezéshez, horgászathoz és navigációhoz
• A frekvencia határozza meg a hatótávolságot és a felbontást