A part menti ökoszisztémák, mint például a mangroveerdők, a tengerifüves rétek és a sós mocsarak, gyakran olyan gyorsan temetik el a szerves szenet a talajukban, ami gyakran meghaladja a szárazföldi erdőkét. Ezt a tárolt szenet kék szénnek nevezik. Mivel az üledékek vízzel telítettek és alacsony oxigéntartalmúak maradnak, a bomlás lassú, és a szén évszázadokig elzárva maradhat.

Ezen élőhelyek védelme és helyreállítása ezért kettős előnnyel jár: a biológiai sokféleség megőrzésével és az éghajlatváltozás mérséklésével. Amikor az ökoszisztémák leromlanak, a tárolt szén szén-dioxid formájában visszakerülhet a légkörbe. A kékszén-készletek pontos számbavétele egyre inkább a nemzeti klímastratégiák és a szén-dioxid-piaci projektek részévé válik.

A kutatások az eltemetődési arányok mérésére, a szén sorsának megértésére a part menti övezetből való távozása után, valamint a part menti védelem és a halászati ​​támogatás további előnyeinek számszerűsítésére összpontosítanak. A kék szén kezdeményezések akkor a leghatékonyabbak, ha a helyi társadalmi és gazdasági tényezőket is kezelik, amelyek az élőhelyek elvesztését okozzák.

Egy egészséges tengerifüves rét évről évre képes felhalmozni a szenet az üledékében, a felszínen alig látható változással.