A szimpatikus idegrendszer az autonóm idegrendszer azon része, amely felkészíti a testet a gyors cselekvésre fenyegetés vagy kihívás esetén. Felgyorsítja a pulzusszámot, kitágítja a pupillákat, átirányítja a véráramlást a vázizmokba, és glükózt szabadít fel az energiaraktárakból. A klasszikus leírása a „harcolj vagy menekülj”.

A szimpatikus neuronok elhagyják a gerincvelőt, és szinapszisokat képeznek a gerincoszlophoz közeli ganglionokban. Innen a posztganglionáris rostok elérik a célszerveket. Ezen csomópontok többségében a neurotranszmitter a noradrenalin. A mellékvesevelő, amely maga is egy módosult szimpatikus ganglion, adrenalint szabadít fel a véráramba, felerősítve a választ.

A rendszer a paraszimpatikus felosztással ellentétesen működik, amely elősegíti a pihenést és az emésztést. A legtöbb szerv kettős beidegzést kap, és a két felosztás közötti egyensúly az aktuális igényeknek megfelelően változik. A krónikus szimpatikus túlaktiváció a megnövekedett szív- és érrendszeri kockázattal jár.

• Mobilizálja az energiát az azonnali cselekvéshez
• Növeli a pulzusszámot és a vérnyomást
• Noradrenalint használ a legtöbb posztganglionáris szinapszisban
• Ellenáll a paraszimpatikus aktivitásnak

A szimpatikus válasz megértése elengedhetetlen mind az adaptív arousal, mind a hosszan tartó stressz fiziológiai költségeinek magyarázatához.