A népzene inkább a hétköznapi emberek hagyományaihoz tartozik, mint képzett profi zeneszerzőkéhez. A dalok és hangszeres darabok fülről fülre szállnak, gyakran generációnként vagy régiónként kissé változnak. A témák a mindennapi élet, a munka, a szerelem, a történelem és a közösségi ünnepek.

A hangszerek általában hordozhatóak és könnyen hozzáférhetőek: ének, hegedű, gitár, harmonika, bendzsó, valamint különféle dobok vagy sípok. Számos néphagyomány később befolyásolta a klasszikus zeneszerzőket és a népszerű stílusokat. A terepfelvételek és a tudományos gyűjtemények olyan anyagokat őriztek meg, amelyek egyébként eltűnhettek volna.

A kortárs népzenészek továbbra is előadják a hagyományos repertoárt, miközben új dalokat is írnak ugyanebben a szellemben. A fesztiválok, klubok és informális összejövetelek társadalmi és részvételi jegyeket biztosítanak a zenében. A népzene és más műfajok közötti határvonal átjárható, mégis a közösségi tulajdonlás és a szóbeli átadásra helyezett hangsúly továbbra is jellegzetes.

A népzene hallgatása gyakran olyan érzés, mintha egy évszázadok óta folyó beszélgetést hallanánk ki.