A betegek arról számolnak be, amit éreznek; a klinikusok pedig értelmezik, hogy mit jelent ez. A tünet a beteg által jelentett szubjektív betegség- vagy sérülésélmény, például fájdalom, fáradtság, hányinger vagy szédülés.

A tünetek különböznek a jelektől, amelyek objektív megállapítások, amelyeket a vizsgáló megfigyel. Ugyanaz a tünet számos okból eredhet, így az kórtörténet feltárja a kezdetet, az időtartamot, a minőséget, a súlyosságot, a kiváltó okokat és a kapcsolódó jellemzőket. A tüneti mintázatok gyakran konkrét diagnózisokra utalnak, mielőtt a vizsgálatokat elrendelnék.

Néhány tünet érzékeny, de nem specifikus; mások erősen utalnak bizonyos betegségekre. A tünetek enyhítése a diagnosztikai kivizsgálással együtt az együttérző ellátás része. A betegek által jelentett tünetskálákat egyre inkább használják a kezelésre adott válasz és az életminőség monitorozására.

• A beteg által jelentett szubjektív betegségélmény
• Az objektív klinikai tünetektől eltérően
• Jellemző rá a kezdet, a minőség és a kapcsolódó jellemzők
• Irányítja a differenciáldiagnózist és a tüneti kezelést