Néhány nyelvben a hangmagasság nemcsak dallami, hanem lexikai is. A tónus a hangmagasság-minták használata a szavak jelentésének vagy nyelvtani kategóriáinak megkülönböztetésére, mint például Afrika, Kelet-Ázsia és Amerika számos nyelvében.

A szinthangok és a kontúrhangok nyelvspecifikus leltárokká egyesülnek. A tónus sandhi szabályok sorrendben változtatják a hangokat. A helyesírási szabályok diakritikus jelekkel, számokkal vagy egyáltalán nem jelölhetik a hangot, ami kihívást jelent az írástudás és a dokumentáció szempontjából.

A nem tonális nyelvek a hangmagasságot főként az intonációhoz használják; a tonális nyelvek a lexikai kontraszthoz és az intonációhoz is. A terepmunkások minimális szópárokat tesztelnek, amelyek csak a hangnemben különböznek. A hangnem félrehallása teljesen különböző szavakat eredményezhet.

• A jelentés megkülönböztetésére használt hangmagasság
• Tartalmazza a szint- és kontúrtónus-típusokat
• A sandhi és a helyesírási döntések függvényében
• Lexikai a tonális nyelvekben, ellentétben a tiszta intonációval