A szintaxis azon szabályok összessége, amelyek szabályozzák, hogyan kapcsolódnak össze a szavak kifejezésekké és mondatokká. Ezek a szabályok határozzák meg, hogy a „The cat chased the mouse” helyesen megfogalmazott, míg a „Chased the cat mouse the” nem. A szintaxis különbözik a jelentéstől; egy mondat lehet nyelvtanilag helyes, mégis értelmetlen, mint Chomsky híres példájában: „A színtelen zöld gondolatok dühösen alszanak.”

A nyelvek szintaktikai rendszerükben drámaian különböznek egymástól. Némelyik nagymértékben a szórendre támaszkodik; mások gazdag eset- és esetjelölési rendszereket használnak. Mégis úgy tűnik, hogy minden emberi nyelv bizonyos absztrakt tervezési jellemzőket oszt meg, ami táplálta a veleszületett univerzális nyelvtan elméleteit.

A gyerekek kevés explicit oktatással sajátítják el anyanyelvük szintaxisát, jellemzően négy-öt éves korukra elsajátítják az alapvető mintákat. A szintaktikai ismeretek nagyrészt tudattalanok; a beszélők anélkül is megítélhetik a mondatok nyelvtani helyességét, hogy meg tudnák mondani az alkalmazott szabályokat.

• Szabályok a szavak mondatokká való összeillesztésére
• Független a szemantikai tartalomtól
• Nyelvenként változó, mégis univerzális tulajdonságokat mutat
• Korán és nagyrészt implicit módon szerzett

A szintaktikai feldolgozást szelektíven károsító zavarok további bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a nyelvtan a nyelvi rendszer különálló alkotóeleme.