A stressz az a folyamat, amelynek során egy személy fenyegetőnek vagy kihívást jelentőnek ítélt eseményeket észlel és reagál rájuk. Ugyanaz az objektív helyzet – egy nyilvános beszéd, egy orvosi vizsgálat, egy szoros határidő – intenzív stresszt okozhat az egyik személynél, míg enyhe izgalmat a másiknál. Az értékelés ezért központi szerepet játszik.

A fiziológiai válasz a szimpatikus idegrendszert és a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengelyt foglalja magában. A pulzusszám emelkedik, a kortizol felszabadul, és az erőforrások mozgósodnak az azonnali cselekvéshez. Rövid távon a válasz adaptív. Amikor az aktiváció elhúzódik vagy ismétlődik regenerálódás nélkül, a kopás és elhasználódás felhalmozódik, és az egészségügyi kockázatok megnőnek.

A pszichológiai kutatások különbséget tesznek az akut stressz és a krónikus stressz között, és olyan megküzdési stratégiákat vizsgálnak, amelyek a problémaközpontú cselekvéstől az érzelemszabályozáson át a társas támogatásig terjednek. Az egyéni különbségek a rugalmasságban, a korábbi tapasztalatokban és a rendelkezésre álló erőforrásokban erősen befolyásolják az eredményeket.

• Személy és környezet közötti tranzakció
• Kognitív értékelést foglal magában
• Akut és krónikus formák
• Fiziológiai és pszichológiai összetevők

A hatékony kezelés gyakran ötvözi a szükségtelen stresszorok csökkentését a megküzdési készségek és a felépülési gyakorlatok fejlesztésével.