A szemantika a nyelv jelentésének tanulmányozása. Azt vizsgálja, hogy a szavak, kifejezések és mondatok hogyan kapcsolódnak a világ fogalmaihoz, tárgyaihoz és helyzeteihez. A „kutya” szó egy bizonyos állatosztályra utal; a „A kutya kergette a macskát” mondat egy adott eseménytípust ír le. A szemantika azokat a szabályokat és reprezentációkat keresi, amelyek lehetővé teszik ezeket a megfeleltetéseket.

Szószinten a lexikai szemantika a jelentést, a referenciát és a relációkat, például a szinonimát és az antonimát vizsgálja. Mondatszinten a kompozíciós szemantika azt vizsgálja, hogy a részek jelentése hogyan kombinálódik a szintaktikai szerkezet szerint. A pragmatika, amelyet néha megkülönböztetnek a szemantikáktól, a kontextus és a beszélői szándék hozzájárulását is hozzáadja.

A gyerekek fokozatosan sajátítják el a szemantikai ismereteket. A korai szójelentések gyakran túlterjeszkednek vagy alulkiterjedtek. A felnőtt beszélők egész életük során folyamatosan finomítják és bővítik a szemantikai hálózatot. Az olyan zavarok, mint az afázia, szelektíven károsíthatják a szemantikai feldolgozást, miközben más nyelvi összetevőket viszonylag érintetlenül hagynak.

• Szavak és mondatok jelentése
• Lexikai és kompozíciós szintek
• Jelentések közötti kapcsolatok
• Különbözik a szintaxistól és a pragmatikától

Szemantika nélkül a nyelv egy üres formális rendszer lenne, amely képtelen a kommunikációra.