Amikor az utolsó beszélő is elmúlik anélkül, hogy továbbadná a nyelvet, az meghal. A nyelvi halál a nyelv közösségi nyelvként való használatának teljes megszűnését jelenti, ami élő rendszerként való kihalásához vezet.

A halál gyakran egy veszélyeztetettség és változás időszakát követi, amely alatt a használati területek beszűkülnek, és a gyerekek nem sajátítják el a nyelvet. Az okok közé tartozik a kényszeres asszimiláció, a demográfiai összeomlás és a domináns nyelv elsajátítására irányuló gazdasági ösztönzők. A félig beszélők és az emlékezők a folyékony nyelvhasználat befejezése után is megtarthatják a részleges tudásukat.

A dokumentáció megőrizheti a feljegyzéseket, és az újjáélesztő mozgalmak időnként újraélesztik alvó nyelveket, de a folyékony, generációkon átívelő nyelvhasználat elvesztése mélyreható. Minden haláleset csökkenti az emberi kifejezőrendszerek és az általuk kódolt tudás sokszínűségét.

• Egy nyelv mint élő közösségi kód kihalása
• Általában a gyermekszerzés eltolódása és elvesztése előzi meg
• Társadalmi, politikai és demográfiai erők által vezérelve
• Csak levéltári feljegyzéseket hagyhat maga után