A nyelv soha nem egységes. A dialektus egy nyelvváltozat, amely egy adott régióra vagy társadalmi csoportra jellemző. Megkülönböztethető szókincset, kiejtést és néha nyelvtani mintákat is magában foglal. Ugyanazon nyelv különböző dialektusainak beszélői általában megértik egymást, bár a különbségek azonnal észrevehetők lehetnek.

A nyelvjárások földrajzi elszigeteltség, társadalmi elkülönülés és történelmi települési minták révén fejlődnek ki. Nem egy standard nyelv gyengébb változatai; szisztematikus változatok, saját szabályokkal. A „standard” nyelvjárás fogalma nagyrészt társadalmi és politikai konstrukció, nem pedig nyelvi. Az irodalomban a nyelvjárás hitelességet, társadalmi pozíciót vagy regionális identitást közvetíthet, ha gondosan és pontosan kezelik.

A nyelvjárásokhoz való hozzáállás gyakran tágabb társadalmi hierarchiákat tükröz. Egyes változatok presztízssel bírók, mások megbélyegzettek. A nyelvészek azért dokumentálják a nyelvjárásokat, hogy megőrizzék a nyelvi sokszínűséget és megértsék, hogyan változik a nyelv. A mindennapi beszélők számára a nyelvjárás egyszerűen a nyelv azon formája, amellyel felnőttek – a gondolkodás és a társadalmi kapcsolatok természetes hordozója a közösségükön belül.