A világ népességének több mint egy nyelvet használ, mint azt az egynyelvűségi felmérések néha sugallják. A kétnyelvűség az a képesség, hogy két nyelvet megértsünk és funkcionális jártassággal használjunk, akár kora gyermekkorban, akár később az életben sajátítjuk el.

A kétnyelvűek különböző területeken – otthon, iskolában, munkahelyen – használhatják nyelvüket, vagy egyetlen beszélgetésen belül is válthatnak. A nyelvtudásnak nem kell tökéletesen kiegyensúlyozottnak lennie; az egyik nyelvben való dominancia gyakori, és az egész élet során változhat. A kognitív kutatások a két rendszer kezelésével összefüggő figyelem- és kontrollelőnyöket vizsgálták, bár az eredmények árnyaltabbak.

A társadalmak az oktatáspolitikán, a hivatalos nyelvekre vonatkozó törvényeken és a médián keresztül intézményesítik a kétnyelvűséget. Az egyének a kétnyelvűséget egyszerre erőforrásként és időnként a diszkrimináció helyszíneként is megtapasztalják. A nyelvészek a kódválasztást, a kódátvitelt és az identitást tanulmányozzák, hogy megértsék, hogyan létezik együtt két nyelv egy elmében és egy közösségben.

• Funkcionális képesség két nyelven
• Lehet korai vagy késői, kiegyensúlyozott vagy domináns
• Tartományalapú használatot és váltást foglal magában
• A politika, az identitás és a kogníció alakítja