Az alapos gyanú egy jogi feltétel, amely lehetővé teszi a rendőrség számára, hogy konkrét tények alapján megállítson és rövid időre őrizetbe vegyen valakit. Ez alacsonyabb szintű, mint a valószínűsíthető ok. Többet igényel, mint egy megérzés. A rendőrnek konkrét megfigyelésekre vagy információkra kell rámutatnia, amelyek bűncselekményre utalnak.

A Legfelsőbb Bíróság az 1968-as Terry kontra Ohio ügyben állapította meg a mércét. Az ügyben egy rendőrtiszt vett részt, aki megfigyelte, hogy férfiak többször is elsétálnak egy kirakat előtt, és arra a következtetésre jutottak, hogy a helyet figyelik. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy az igazoltatás jogszerű volt, mivel a rendőrnek megfigyelései és tapasztalatai alapján alapos gyanúja volt.

Amit az ésszerű gyanú megenged

• Rövid távú nyomozati őrizet.
• Fegyverek átkutatása, ha a tiszt aggódik a biztonsága érdekében.
• Kérdések az identitásról és az aktivitásról.
• Teljes körű házkutatást vagy letartóztatást nem tesz lehetővé.
• Ez nem indokolja a hosszan tartó fogva tartást valószínű ok nélkül.

Az alapos gyanú tényfüggő. Egy magas bűnözési rátájú területről éjszaka elfutó személy igazoltatása a körülmények összességétől függően indokolttá válhat, de az is lehet, hogy nem. Egy drogfutár profilja önmagában nem elegendő. A bíróságok azt vizsgálják, hogy mit tudott a rendőr az igazoltatás pillanatában, nem pedig azt, hogy mit tudott meg utána. A szabvány a közbiztonságot a negyedik alkotmánykiegészítésben biztosított joggal és az indokolatlan lefoglalásokkal szemben helyezi egyensúlyba. Ez egy alacsony küszöb, de egyáltalán nem jelent akadályt.