A prima facie azt jelenti, hogy első látásra, látszatra. A jogban olyan bizonyítékot ír le, amely elegendő egy tény bizonyítására, kivéve, ha a másik fél cáfolja azt. A prima facie eset segít a felperesnek átlépni az első akadályt. Nem garantálja a győzelmet, de a terhet az alperesre hárítja.

A kifejezés számos kontextusban megjelenik. Az ügyész első látásra meggyőző érveket (prima facie indokokat) terjeszt elő a bíró előtt, hogy a vádlottat tárgyalásra kötelezzék. A foglalkoztatási diszkriminációval kapcsolatos felperes első látásra meggyőző érveket (prima facie indokokat) támaszthat alá azzal, hogy bemutatja a védett csoporthoz való tartozását, a munkakörre való alkalmasságát, az elutasítást és a diszkriminációra utaló körülményeket. Miután ezeket bebizonyította, a munkáltatónak jogos indokot kell megfogalmaznia az elutasításra.

Első látásra a gyakorlatban

• Elegendő bizonyíték a folytatáshoz, de nem perdöntő bizonyíték.
• A termelés terhét a másik oldalra helyezi át.
• A jog különböző területein különböző elemek érvényesülnek.
• A prima facie eset bizonyításának elmulasztása esetén a kereset véget ér.
• A cáfolatos bizonyítékok megcáfolhatják az első látásra látszó bizonyítékokat.

A bírák ezt a kifejezést arra használják, hogy elkülönítsék a tárgyalást érdemlő ügyeket azoktól, amelyek nem. Ez egy szűrőmechanizmus. Az a felperes, aki nem tud első látásra meggyőző ügyet alátámasztani, veszít a gyorsított ítéletben vagy az elutasítási indítványban. Az a felperes, aki képes rá, eljut a bizonyítékok feltárásához, ahol a valódi bizonyítékok előkerülnek. A első látásra meggyőződés az első, nem az utolsó szó.