Bizonyos információk csak akkor jutnak el az újságírókhoz, ha a szolgáltató kiléte rejtve marad. A bizalmas forrás az a személy, aki azzal a feltétellel szolgáltat információt, hogy a neve nem jelenik meg a publikált cikkben.

Az újságírók akkor biztosítják a titoktartást, ha az információ fontos, a forrás azonosítása esetén valószínűsíthető kár érheti, és nincs más alternatíva a titoktartásra. A megállapodás komoly etikai kötelezettségvállalás; megszegése károsítja a riporter munkavégzését, és veszélyeztetheti a forrást. A szerkesztőségek általában a szerkesztő jóváhagyását kérik, mielőtt a névtelenséget ígérik.

A bíróságok és a törvényhozók vitatkoztak arról, hogy az újságírókat kötelezhetik-e bizalmas forrásaik felfedésére. Egyes joghatóságokban a védelmi törvények korlátozott védelmet nyújtanak. Ez a gyakorlat továbbra is elengedhetetlen a korrupcióról, a nemzetbiztonságról és más érzékeny témákról szóló tudósításokhoz, mégis soha nem alkalmazzák félvállról.

• Forrás, amelynek kiléte nyilvánosságra hozatal elől védett
• Akkor használják, ha az információ jelentős és a kockázat valós
• A legtöbb szerkesztőségben szerkesztői jóváhagyást igényel
• Egyes helyeken pajzstörvények támogatják