A nyomtatás előtt a szövegeket kézzel másolták. A kézirat kézzel írt, nem pedig nyomtatott dokumentum, különösen történelmi, irodalmi vagy dokumentációs jelentőségű dokumentum. Az anyagok a papirusztól és a pergamentől a papírig terjednek.

A középkori kéziratok lehetnek gazdagon illusztrált vagy szerényebb működő másolatok. Olyan irodalmat, jogot, liturgiát, tudományt és közigazgatást őriznek, amelyek egyébként eltűntek volna. A paleográfia és a kodikológia azokat az írásokat, formátumokat és készítési módszereket vizsgálja, amelyek lehetővé teszik a datálást és a lokalizációt.

A kéziratok a nyomtatás feltalálása utáni időszakokban is alapvető elsődleges források maradnak, mivel számos egyedi feljegyzést soha nem adtak ki. A digitalizálás szélesítette a hozzáférést, miközben a megőrzési kihívások továbbra is fennállnak. Minden kézirat egyszerre szöveghordozó és az azt létrehozó kultúra tárgya.

• Kézzel írott, történelmi értékű dokumentum
• Papiruszra, pergamenre vagy papírra készült
• Szöveg és fizikai forma tanulmányozása
• Kulcsfontosságú elsődleges forrás sok időszakra