1215-ben az angol bárók arra kényszerítették János királyt, hogy elfogadja hatalmának írásos korlátozását. A Magna Charta, vagyis a Nagy Charta foglalkozott a feudális sérelmekkel, védte a szabad emberek bizonyos jogait, és kimondta, hogy a király a törvényeknek van alávetve.

Eredeti záradékainak nagy része konkrét tizenharmadik századi kérdésekkel foglalkozott, majd később felülvizsgálták vagy elvetették. Néhány elvet – különösen azokat, amelyek a tisztességes eljárásra és az adózáshoz való hozzájárulásra vonatkoztak – ismételten hivatkoztak a későbbi alkotmányos küzdelmek során Angliában és gyarmatain.

Az oklevél szimbolikus jelentősége az évszázadok során egyre nőtt. A királyi abszolutizmus tizenhetedik századi ellenzői és a tizennyolcadik századi amerikai forradalmárok az uralkodókat korlátozó ősi alkotmány bizonyítékaként hivatkoztak rá. Az eredeti szövegrészek fennmaradtak, és a jogi hagyomány alapvető dokumentumainak tekintik őket, annak ellenére, hogy középkori kontextusuk élesen eltér a modern alkotmányosságtól.

• 1215-ös oklevél, amely korlátozta az angol királyi hatalmat
• Bárói és jogi sérelmeket kezelt
• Később alkotmányos mérföldkőnek értelmezték
• A fennmaradt példányok ikonikus jogi tárgyak