Mielőtt az analitikus történelem elterjedt volna, az írók krónikákat készítettek. A krónika az események tényszerű beszámolója időrendi sorrendben, gyakran több évet átfogva, és a helyi híreket szélesebb körű politikai vagy vallási hírekkel ötvözve.

A középkori európai krónikák gyakran kolostorokban vagy királyi udvarokban készültek. Kezdődhettek a teremtéssel vagy a megtestesüléssel, és egészen az összeállító koráig folytatódhattak. A stílus a tömör annalista jegyzetektől a teljesebb elbeszélő részekig terjed. Hasonló hagyományok léteztek az iszlám világban, Kelet-Ázsiában és másutt is.

A krónikák kortárs vagy közel kortárs tanúvallomásokat szolgáltatnak, ugyanakkor tükrözik szerzőik elfogultságát és információhiányát is. A későbbi történészek adatokat vonnak ki belőlük, miközben ébernek a cél és a perspektíva megőrzése mellett. Ez a forma továbbra is az egyik legrégebbi folyamatos módszer a múlt rögzítésére.

• Az események időrendi írásos beszámolója
• Gyakran intézmények vagy bíróságok állítják elő
• Ötvözi a helyi és a szélesebb körű híreket
• Értékes, mégis perspektívához kötött forrás