A legrégebbi történelmi feljegyzések némelyike ​​egyszerűen felsorolja az egyes évek eseményeit. Az évkönyvek kronológiai bejegyzések, amelyek időrendi sorrendben, gyakran röviden és részletes elemzés nélkül rögzítik az eseményeket. A szerzetesházak, a királyi udvarok és a városi önkormányzatok munkamemóriaként őrizték meg őket.

A középkori európai évkönyvek gyakran a megtestesülés évével kezdődnek, majd uralkodók halálát, csatákat, napfogyatkozásokat és helyi katasztrófákat jegyeznek fel. A kínai és az iszlám hagyományok hasonló évenkénti összeállításokat készítettek. Ez a forma a rendet és a folytonosságot helyezi előtérbe a narratív virágzással szemben.

A történészek a krónikák kortárs perspektívájukért és azért értékelik az évkönyveket, ahogyan feltárják azt, amit az összeállítók emlékezésre érdemesnek tartottak. A hiányosságok és a csendek önmagukban is bizonyítékok. A későbbi írók gyakran bővítették ki az annalistikus jegyzeteket teljesebb krónikákká, mégis a csupasz éves feljegyzés a történelmi dokumentáció alapvető típusa marad.

• Évről évre kronológiai feljegyzés
• Gyakran rövid és tényszerű
• Bíróságok, kolostorok és városok őrzik
• Értékes a modern részletek miatt