Az államok ritkán állnak egyedül, amikor fenyegetések fenyegetnek. A szövetség két vagy több fél közötti hivatalos megállapodás a közös biztonság vagy előny érdekében történő együttműködésről. A szerződések általában kölcsönös védelmet, konzultációt vagy gazdasági támogatást írnak elő.

A szövetségek a háborúk és a békeidők alakulását egyaránt formálták. Az antant és a központi hatalmak 1914-ben állították a szemben álló feleket a középpontba. A NATO később kollektív védelmi paktumba kötötte az észak-amerikai és európai államokat. A szövetségek elrettenthetik az agressziót, de azzal a kockázattal is járnak, hogy a tagokat olyan konfliktusokba sodorják, amelyeket egyébként elkerülhetnének.

A történészek megvizsgálják a szerződések szövegét, a vezetők magánlevelezését és az azt követő katonai tervezést. Egyes szövetségek tartósnak bizonyulnak; mások összeomlanak, amikor az érdekek eltérnek. Bármely korszakban a hatalmi egyensúly gyakran azon szövetségek hálóján nyugszik, amelyeket az államok szövögetnek vagy elhagynak.

• Hivatalos megállapodás a kölcsönös együttműködésről
• Általában a védelemre vagy a biztonságra összpontosít
• Elrettentheti vagy eszkalálhatja a konfliktust
• Szerződések és diplomáciai feljegyzések alapján tanulmányozták