A földrengés által felszabaduló energia szeizmikus hullámok formájában terjed a Földön. Ezek a rugalmas hullámok magukban foglalják a Föld belsejében áthaladó testhullámokat és a talajfelszín mentén terjedő felszíni hullámokat. A P-hullámok kompressziós hullámok és leggyorsabbak; az S-hullámok nyíróhullámok, amelyek követik őket.

A felszíni hullámok általában a legerősebb rázkódást és a legtöbb kárt okozzák. A hullámsebesség a kőzetek rugalmasságától és sűrűségétől függ, amelyeken áthaladnak. A határokon végzett fénytörés és visszaverődés lehetővé teszi a szeizmológusok számára, hogy képet kapjanak a Föld belső szerkezetéről, beleértve a kérget, a köpenyt és a magot.

A szeizmikus hullámok szeizmográf-hálózatokkal történő rögzítése megadja a földrengések helyét, nagyságát és mechanizmusát. Ugyanezeket a szabályozott források által generált hullámokat használják a kutatógeofizikában a felszín alatti geológia feltérképezésére. A szeizmikus hullámok továbbra is a bolygó mély belsejének vizsgálatának elsődleges eszközei.

• Földrengések vagy robbanások által keltett rugalmas hullám
• Tartalmazza a P-hullámokat, az S-hullámokat és a felszíni hullámokat
• A földrengések helyének meghatározására és a Föld belsejének leképezésére szolgál
• A sebesség a kőzet tulajdonságaitól függ