A folyómedret a folyó és mellékfolyói által lecsapolt teljes földterület jelöli. Vízgyűjtőnek vagy vízgyűjtő medencének is nevezik. Minden csepp víz, amely a medencébe hullik, ugyanabba a folyórendszerbe folyik. A határokat a vízválasztók alkotják. A vízválasztó egy magasabb földterületből álló gerinc. Az egyik oldalon a víz az egyik folyóba folyik, a másik oldalon pedig a másikba.

A folyók vízgyűjtőinek mérete változó. Az Amazonas-medence körülbelül 7 millió négyzetkilométert foglal el. Ez a világ legnagyobbja. A Mississippi-medence körülbelül 3 millió négyzetkilométert foglal el. A kisebb medencék patakokba ömlenek. A méret a tájtól és az éghajlattól függ.

A folyómedrek jellemzői

• Vízelvezető választóvonal: a medencék közötti határ.
• Mellékfolyók: kisebb folyók, amelyek a főfolyót táplálják.
• Összefolyás: ahol két folyó találkozik.
• Delta: ahol a folyó egy nagyobb víztesttel találkozik.
• Árterület: a folyó menti síkság.

A folyómedencék természetes egységek. Figyelmen kívül hagyják a politikai határokat. Egyetlen vízgyűjtő több államot vagy országot is átfoghat. Ez megnehezíti a gazdálkodást. A felső folyásirányban a szennyezés hatással van az alsó folyásirányban lévő vízre. A felső folyásirányban a vízkivétel csökkenti az alsó folyásirányban lévő vízhozamot. Az együttműködés elengedhetetlen. Az olyan szervezetek, mint a Mississippi Folyóbizottság és a Nílus-medencei Kezdeményezés, megpróbálják kezelni a közös vízgyűjtőket. A kihívás az egymással versengő érdekek egyensúlyozása. A mezőgazdaságnak, az iparnak, a városoknak és az ökoszisztémáknak mind szükségük van vízre. A folyómedencék azok az egységek, ahol ezek az igények találkoznak. Ez az az egység is, ahol megoldásokat kell találni. A víz lefelé folyik. Az együttműködésnek felfelé kell folynia. Ez a folyómedencék kihívása.