A pontszerű szennyezés egyetlen, azonosítható helyről származik. Egy gyárból érkező cső. Egy hizlalótelepről érkező árok. Egy szennyvíztisztító telepről érkező nyílás. A forrásnak van címe. Ez megkönnyíti a szabályozást, a monitorozást és a betartatást, mint az egyszerre mindenhonnan érkező szennyezés.

Az 1972-es Tisztavíz Törvény a pontszerű szennyezést a szövetségi vízjogszabályozás központi elemévé tette. Bárki, aki pontszerű forrásból szennyező anyagokat bocsát ki hajózható vizekbe, engedélyt kap. Az engedély korlátokat szab a kibocsátható mennyiségre, és ellenőrzést igényel. A rendszer drámaian javította a vízminőséget számos folyóban és tóban, bár a végrehajtás változó, és az öregedő infrastruktúra továbbra is szivárog.

Pontszerű források példái

• Ipari nyomócsövek.
• Városi szennyvíztisztító telepek.
• Kombinált csatorna túlfolyás heves esőzések során.
• Koncentrált állati takarmányozási műveletek.
• Nagyobb építési területekről származó csapadékvíz-kibocsátás.

A pontszerű szennyezésforrás-keretrendszer azért működik, mert konkrét. A cső végén lehet mintát venni a vízből. Vissza lehet követni a szennyeződést egy adott létesítményig. Megbírságolható az üzemeltető. A gyengeség az, hogy a legsúlyosabb vízminőségi problémák közül sok nem pontszerű forrásokból származik, amelyeket az engedélyezési rendszer nem ér el. A pontszerű szennyezésforrások szabályozása sikertörténet, de csak a kép egy részét képezi.