A kibocsátáscsökkentési kvótarendszer (PvP) korlátozza a szennyezést azáltal, hogy teljes kibocsátási felső határt határoz meg, és lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy kibocsátási engedélyekkel kereskedjenek. A kormány határozza meg a felső határt. A felső határral megegyező engedélyeket ad ki vagy árverez el. A kevésbé szennyező vállalatok eladhatják a fel nem használt engedélyeket. A jobban szennyező vállalatoknak meg kell vásárolniuk azokat. A piac dönti el, hogy ki csökkenti a kibocsátást és ki fizet.

A rendszernek van egy bizonyított eredménye. Az 1995-ben indított amerikai savas eső program jelentősen csökkentette a kén-dioxid-kibocsátást a vártnál alacsonyabb költségek mellett. Az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszere több ezer létesítményt fed le, és a világ legnagyobb szén-dioxid-piaca. Kalifornia és Quebec közös piacot működtet. Kína 2021-ben indított el egy nemzeti rendszert.

A kritikusok rámutatnak a problémákra. A kibocsátási korlátozások túl lazák lehetnek. Az engedélyeket árverés helyett el lehet adni, ami váratlan profitot eredményez. Az ellentételezés lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy máshol fizessenek a csökkentésekért, ahelyett, hogy saját maguk csökkentenék a kibocsátásaikat. A tervezés számít. Egy szigorú korlátozás árverésen értékesített engedélyekkel és szigorú ellenőrzéssel működik. Egy laza korlátozás ingyenes engedélyekkel nem.

Főbb tervezési döntések

• A sapka szintje
• Árverés vs. ingyenes kiosztás
• Eltolások használata
• Ár alsó és felső határa
• Monitoring és végrehajtás