A cselekmény a történet eseményeinek sorozata, amely ok-okozati összefüggéseket hoz létre és felkelti az érdeklődést. Ez a történések felépítése.

Egy hagyományos cselekmény az expozíciótól a növekvő akción át a tetőpontig, majd a hanyatló akcióig és a megoldásig halad. Konfliktusok hajtják a mozgást; döntések és felfedezések változtatják meg az irányt. Nem minden történet követi ugyanazt a formát – némelyik epizodikus, némelyik körkörös, némelyik szándékosan antiklimaxikus –, mégis az olvasók mintákat és következményeket keresnek. A cselekmény különbözik a történettől az orosz formalista értelemben: a történet a kronológiai események, a cselekmény pedig az ezekre helyezett hangsúly és sorrend.

Az erős cselekmények a meglepetést az elkerülhetetlenséggel egyensúlyozzák. A gyenge cselekmények vagy véletlenszerűnek, vagy mechanikusan kiszámíthatónak érződnek. Az írók a szereplők vágyainak, akadályainak és változásainak kölcsönhatásán keresztül építik fel a cselekményt. A legjobb cselekmények olyan érzést keltenek, mintha a szereplőkből fejlődnének ki, nem pedig rájuk erőltetnének.

A narratívát elejétől a végéig magában foglaló, megtervezett eseményláncolat a cselekmény.