A naturalizmus egy késő 19. századi irodalmi irányzat, amely determinisztikus és tudományos elveket alkalmazott az emberi élet ábrázolására. A szereplőket az öröklődés, a környezet és a társadalmi körülmények olyan termékeiként ábrázolja, amelyek kívül esnek teljes kontrolljukon.

Darwin, Zola és mások hatására olyan naturalista írók, mint Crane, Norris és Dreiser, klinikai részletességgel, romantikus vigasz nélkül ábrázolták a szegénységet, a függőséget és a társadalmi küzdelmet. A cselekmények gyakran vereséggel vagy puszta túléléssel végződnek. A hangnem lehet távolságtartó vagy keserűen ironikus. A naturalizmus a realizmustól abban különbözik, hogy explicitebb filozófiai determinizmust mutat be, és az alsóbb társadalmi rétegekre, valamint a szélsőséges helyzetekre összpontosít.

A mozgalom egyes nemzeti irodalmakban erősebb volt, mint másokban, és hamarosan a modernista és más megközelítések is kihívások elé állították. Öröksége a szépirodalomban is megmaradt, amely a társadalmi erőket, a biológiai hajtóerőket és az egyéni cselekvőképesség korlátait hangsúlyozza. A naturalista művek olvasása komor lehet, mégis céljuk az volt, hogy igaz számot adjanak azokról az erőkről, amelyeket a lágyabb irodalom inkább figyelmen kívül hagyott.

Az olyan fikció, amely az embert olyan organizmusként kezeli, amelyet olyan erők formálnak, amelyeket nem tudnak uralni, a naturalista hagyományhoz tartozik.