Az elbeszélő költészet verseken keresztül mesél el egy történetet. Az elbeszélés szerkezeti jellemzőit – a szereplőket, a cselekményt, a környezetet – a költői nyelv eszközeivel ötvözi.

Az eposz, a balladák és a verses románcok az elbeszélő költészet fő formái. A történet lehet rövid vagy könyvnyi terjedelmű; az elbeszélés lehet egyszerű vagy erősen stilizált. A lírával ellentétben, amely egy érzés vagy érzékelés pillanatára összpontosít, az elbeszélő költészet az időben és az eseményeken halad keresztül. A prózai elbeszéléssel ellentétben a metrumot, a hangmintát és a koncentrált képeket a történetmesélés alapvető elemeiként használja.

Az elbeszélő költőknek kezelniük kell az információ tempóját, a cselekvés és a reflexió közötti egyensúlyt, valamint a választott versforma követelményeit. Egyes elbeszélő költemények a cselekményt hangsúlyozzák; mások a történetet főként leírás, kitérő vagy tematikus feltárás eszközeként használják. A forma mind a hagyományos, mind a kísérleti módokban létfontosságú marad.

Az a vers, amelynek elsődleges célja egy eseménysorozat elmesélése, narratív költészet.