A ballada egy elbeszélő költemény vagy dal, amely rövid versszakokban mesél el egy történetet, gyakran egyszerű rímrendszerrel és refrénnel. A hagyományos balladákat szóban adták tovább, mielőtt nyomtatásban gyűjtötték volna össze.

A népballadák jellemzően szerelemről, árulásról, erőszakról vagy természetfelettiről szólnak, és gyorsan haladnak eseményről eseményre, kevés pszichológiai elemzéssel. A nyelvezet egyszerű, a párbeszédek ritkák, a hangsúly a cselekvésen és az eredményen van. Az ismert költők által írt irodalmi balladák utánozzák a formát, miközben gyakran nagyobb nyelvi vagy témájú bonyolultságot adnak hozzá. Coleridge „Az ókori tengerész verse” és Keats „A szép asszony kegyelem nélkül” című művei híres példái az irodalmi típusnak.

A balladaversszak gyakran váltakozik a jambikus tetrameter és trimeter soraival, az abcb rímrendszerrel. A refrének és a fokozatos ismétlés segítik a történet emlékezetbe rögzülését – ami a szóbeli közvetítés alapvető jellemzője. A modern dalszerzők továbbra is a balladahagyományra támaszkodnak, amikor tömör narratív eszközre van szükségük.

A ballada egy dalszerű versszakokba sűrített, ritmus és refrén által hordozott történet.