A tanulás a viselkedés vagy a tudás viszonylag tartós változása, amely tapasztalatból ered. A változásnak nem kell tudatosnak lennie. Egy patkány, aki ételért megnyom egy kart, egy gyerek, aki egyetlen égés után kikerüli a forró tűzhelyet, és egy diák, aki a másodfokú egyenleteket sajátítja el, mind tanulásnak számít.

A pszichológusok számos formát különböztetnek meg. A klasszikus kondicionálás az ingereket köti össze. Az operatív kondicionálás a cselekvéseket következményekkel köti össze. A megfigyeléses tanulás mások megfigyelésével történik. A kognitív megközelítések a mentális reprezentációkat, a belátást és a tudás szervezését hangsúlyozzák. Minden hagyomány biztosítja a saját kísérleti módszereit és elméleti szókincsét.

Nem minden változás minősül ilyennek. Az érés, a fáradtság és az érzékszervi adaptáció átmenetileg megváltoztathatja a viselkedést anélkül, hogy tanulásnak számítana. A legfontosabb kritériumok a tapasztalat, mint ok, és a relatív állandóság, mint következmény.

• A változás inkább a tapasztalat, mint az érés miatt van
• Viszonylag állandó
• Lehet asszociatív vagy kognitív
• Megfigyelhető a viselkedésben vagy következtethető a teljesítményből

A definíció szándékosan tág marad, hogy a laboratóriumi paradigmákat és a mindennapi készségek elsajátítását ugyanazon ernyő alatt lehessen vizsgálni.