Sétálj végig egy szupermarket folyosóján, és számold meg a fogkrém márkákat. Colgate, Crest, Sensodyne, Tom's of Maine és egy tucatnyi áruházi márka. Nem teljesen azonosak, de közeli helyettesítők. Minden márkának van egy kis árazási ereje, mert egyes fogyasztók jobban kedvelik őket. Ez monopolisztikus verseny: sok eladó kínál hasonló, de nem ugyanolyan termékeket.

A struktúra a tökéletes verseny és a monopólium között helyezkedik el. A tökéletes versenyhez hasonlóan sok cég van, és szabad a belépés. A monopóliumhoz hasonlóan minden cég lefelé lejtő keresleti görbével néz szembe, mivel a terméke differenciált. Egy kávézó kismértékben emelheti az árait anélkül, hogy elveszítené az összes vendégét, de ha túl sokat emel, az emberek átköltöznek a szomszédos üzletbe.

A monopolisztikus versenyben lévő vállalatok nem csak az áron versenyeznek. Reklámoznak, csomagolást terveznek, hűségprogramokat kínálnak és márkaimázst alakítanak ki. Ezek az erőfeszítések pazarlóak lehetnek, de a fogyasztóknak is változatosságot biztosítanak. Az egyensúlyi eredmény a tankönyvi értelemben véve nem hatékony: a vállalatok a társadalmilag optimális mennyiségnél kevesebbet termelnek, és a határköltségnél többet kérnek. A hatékonyság hiánya azonban változatosságot eredményez, és a legtöbb fogyasztó hajlandónak tűnik fizetni érte.

Főbb jellemzők

• Sok vevő és eladó
• Termékdifferenciálás
• Ingyenes belépés és kilépés
• Némi árképzési erő
• Nem árverseny