Két gyanúsítottat külön hallgatnak ki. Mindketten bevallhatják, vagy hallgathatnak. Ha mindketten hallgatnak, enyhe büntetést kapnak. Ha az egyik bevallja, a másik nem, a vallomó szabadon szabadul, a másik pedig súlyos büntetést kap. Ha mindketten bevallják, mindketten mérsékelt büntetést kapnak. Ez a fogolydilemma, a játékelmélet leghíresebb problémája, és egy alapvető igazságot ragad meg: a racionális egyéni döntések rossz kollektív eredményekhez vezethetnek.

A játékelmélet a stratégiai interakciókat vizsgálja, olyan helyzeteket, ahol minden személy kifizetése mások cselekedeteitől függ. John Neumann és Oskar Morgenstern fejlesztette ki az 1940-es években, majd John Nash bővítette ki, akinek az egyensúlyi koncepciója Nobel-díjat kapott. Ma a közgazdaságtanban, a politikatudományban, a biológiában és a katonai stratégiában használják.

A valós alkalmazások mindenhol jelen vannak. Az aukciók tervezése, a munkaügyi tárgyalások, a légitársaságok közötti árháborúk, a nemzetek közötti fegyverkezési versenyek. Az elmélet nem mindig ad tökéletes előrejelzést, mivel az emberek nem mindig racionálisak, és a játékok gyakran összetettebbek, mint ahogy a modellek feltételezik. De nyelvet biztosít a konfliktusokról és az együttműködésről való gondolkodáshoz, és ez a nyelv figyelemre méltóan hasznosnak bizonyult.

Kulcsfogalmak

• Játékosok, stratégiák és kifizetések
• Nash-egyensúly
• Fogolydilemma
• Nullaösszegű versus pozitív összegű játékok
• Ismételt játékok és együttműködés