Az elsődleges szukcesszió élettelen terepen kezdődik. Nincs talaj, nincsenek magok, nincs szerves anyag. Csak csupasz szikla, lehűlt láva vagy újonnan feltárt homok. Az elsőként érkező élőlények pionír fajok: zuzmók, mohák és néhány szívós növény. Lebontják a kőzetet, megkötik a nedvességet, és megépítik a talaj első vékony rétegét. Évtizedek és évszázadok alatt újabb fajok érkeznek. A füvek és cserjék gyökeret eresztenek. Rovarok és kisállatok költöznek be. Végül fák telepednek meg, és erdő fejlődik ki.

Az elsődleges szukcesszió lassú. Több száz vagy több ezer évig is eltarthat. A pontos út az éghajlattól, a talaj típusától és a közelben található fajoktól függ. Két híres példa a St. Helens-hegy vulkáni lejtői az 1980-as kitörés után, valamint a Surtsey által az 1960-as években Izland partjainál kialakított szigetek. A tudósok mindkettőt szorosan figyelemmel kísérték, figyelve, hogyan telepszik meg az élet új területeken. A folyamat nem lineáris. Az olyan zavarok, mint a tüzek vagy a földcsuszamlások, a szekvencia egyes részeit visszaállíthatják.

Az elsődleges utódlás szakaszai

• Csupasz aljzat: nincs talaj vagy élet.
• Pionír fajok: zuzmók, mohák, szívós növények.
• Köztes szintű: füvek, cserjék, kis fák.
• Késői szakasz: érett erdő vagy klimax közösség.

Az elsődleges szukcesszió az egyik legvilágosabb bizonyítéka annak, hogy az ökoszisztémák nem állandóak. Elég idő alatt a semmiből építik fel magukat.