A biom egy nagy földrajzi régió, jellegzetes éghajlattal és jellegzetes növény- és állatközösséggel. Példaként említhetők a trópusi esőerdők, sivatagok, tundrák, füves területek és mérsékelt égövi erdők. Minden biomot a hőmérséklet és a csapadék alakít, amelyek meghatározzák, hogy mi nőhet és mi élhet ott. Ugyanaz a biom különböző kontinenseken is előfordulhat. A trópusi esőerdők Dél-Amerikában, Afrikában és Délkelet-Ázsiában léteznek, különböző fajokkal, de hasonló szerkezettel és funkcióval.

A biomok nem állandóak. Az éghajlatváltozással együtt változnak, néha fokozatosan, néha hirtelen. Az utolsó jégkorszakban a tundra és a sztyeppék terjeszkedtek Európában és Észak-Amerikában. Ahogy az éghajlat melegedett, az erdők északra húzódtak. Ma a növekvő hőmérséklet a biomokat a sarkok felé és a hegyoldalak felé tolja. Azok a fajok, amelyek nem tudnak elég gyorsan mozogni, eltűnhetnek. Az emberi földhasználat is feldarabolja a biomokat, az összefüggő erdőket mezőgazdasági területek vagy városok által körülvett foltokká alakítva.

Főbb szárazföldi biomok

• Trópusi esőerdő: meleg, nedves, nagy változatosságú.
• Sivatag: szárazság, szélsőséges hőmérséklet, gyér növényzet.
• Gyep: mérsékelt csapadékmennyiség, a fűfélék dominálnak.
• Tundra: hideg, fátlan, örökké fagyott.

A biomok azért hasznosak, mert lehetővé teszik az ökológusok számára, hogy összehasonlítsák a távoli régiókat. Egy kenyai és egy ausztráliai szavanna többet oszt meg a szomszédos esőerdővel, mint bármelyik.