Egy kezdeti érmekibocsátás (ICO) tokenek eladásával gyűjt pénzt egy projekt indulása előtt. A modell 2017-ben robbant be. A startupok közzétettek egy tanulmányt, új protokollt ígértek, és tokeneket árultak ETH-ért vagy BTC-ért. Néhányan működő termékeket szállítottak. Sokan nem. Az SEC később úgy határozott, hogy a legtöbb ICO token nem regisztrált értékpapír, és a buli véget ért.

Az ICO-k egy valós problémát oldottak meg. A korai stádiumú kriptoprojekteknek nem volt kockázati tőke hálózatuk és nyilvános piacuk. Egy ICO-ba bárki, bárhonnan beszállhatott, akkreditációs követelmények nélkül. Ez a nyitottság vonzotta a csalókat az építők mellett. A 2017-es fellendülés milliárdokat gyűjtött, és ezeknek a projekteknek a nagy része egy éven belül elhallgatott. A szabályozók felléptek. Az SEC pereket indított a Telegram, a Kik és mások ellen. A jogi környezet a SAFT-ok, a magánértékesítések és az airdropok felé tolódott el. Az ICO-k továbbra is barátságosabb joghatóságokban zajlanak, de már csak árnyékai a korábbi mértéküknek.

ICO-k versus más tőkebevonási programok

• ICO – nyilvános tokenértékesítés, gyakran regisztrálatlan, magas kockázatú
• IEO – tőzsdén keresztül történő értékesítés némi átvilágítással
• IDO – decentralizált tőzsdeindítás, engedély nélkül
• VC kör – magánbefektetés, részvények vagy tokenek jogosultságszerzéssel

A struktúra kevésbé számít, mint maga a projekt. Egy token eladás egyértelmű termékkel és zárolt csapat tokenekkel jobb jel, mint egy mutatós weboldal és egy visszaszámláló óra.