A cserzés során az állati bőrt bőrré alakítják. A nyersbőr romlandó. Keményre szárad, nedvesen rothad, és vonzza a rovarokat. A cserzés stabilizálja a bőr kollagénjét, így az rugalmas marad, ellenáll a bomlásnak, és tartós. Az eljárást már évezredek óta gyakorolják, és az alapvető kémiai összetétel nem változott annyira, mint gondolnánk.

A növényi cserzés fakéregből, levelekből és gyökerekből származó tanninokat használ. Hetekig, néha hónapokig tart, és kemény, szépen öregedő bőrt eredményez. A krómos cserzés krómsókat használ, és órákig tart. Gyorsabb, és puhább, egyenletesebb bőrt eredményez, ezért a legtöbb cipő- és ruhabőr krómcserzésű. Az agycserzés állati agyat használ, ezt a módszert számos őslakos kultúra alkalmazza. Az agyban található lecitin olajozza a bőrt és puhává teszi azt.

Fő barnulási módszerek

• Növényi cserzés – lassú, kemény bőr, természetes tanninok
• Krómbarnítás – gyors, puha, egyenletes, ma a leggyakoribb
• Agybarnítás – hagyományos, nagyon lágy, munkaigényes
• Kombinált cserzés – először krómmal, majd növényi újracserzéssel a kívánt tulajdonságok eléréséhez

A cserzés piszkos, büdös munka. A bőrt kaparni, áztatni és nyújtani kell a lépések között. A kész bőr megéri a fáradságot. A jó bőr tovább bírja a szintetikus anyagokat, és használattal patinásodik.