A víz az épületek ellensége. Rothasztja a fát, korrodálja a fémet és penészesíti. A nedvesség elleni védelem megakadályozza, hogy a nedvesség bejusson az épületbe. Ez különbözik a vízszigeteléstől, amely ellenáll a nyomás alatt lévő folyékony víznek. A nedvesség elleni védelem ellenáll a kapilláris hatásnak, a víz mozgásának porózus anyagokon, például a betonon és a falazaton keresztül. Alapozásoknál, padlóknál és kúszóterekben használják. Ez egy gát, nem pedig vízelvezető.

A nedvességgátló anyagok közé tartoznak a bitumenes bevonatok, a műanyag lemezek és a cementkötésű bevonatok. A nedvességgátló réteg, vagy DPC, egy áthatolhatatlan anyagból készült réteg, amelyet a falba építenek, hogy megakadályozza a felszálló nedvességet. Általában a fal aljához közel, a talajszint felett helyezik el. A nedvességgátló membrán, vagy DPM, egy lemez a betonlap alatt, hogy megakadályozza a nedvesség felszívódását. Ezeknek a gátaknak folytonosnak kell lenniük. Egy rés vagy szakadás engedi át a nedvességet.

A nedvesség elleni védelem nem helyettesíti a vízelvezetést. Ha az alapozás körüli talaj telített, a hidrosztatikai nyomás a falon keresztül vizet nyom. Ezért az alapozáshoz dréncsempékre, kavicsra és az épülettől elfelé lejtésű talajszintre is szükség van. A nedvesség elleni védelem kezeli a nedvességet, amely egyébként átszivárogna az anyagon. Ez egy nagyobb vízgazdálkodási rendszer kis része. Nélküle a pincében dohos szag van, a falak foltosodnak, és a szerkezet romlik. Láthatatlan munka. Elengedhetetlen.