A kézi felvétel olyan felvétel, ahol az operatőr stabilizálás nélkül tartja a kamerát. A kamera a kezelő testével együtt mozog, remegős, azonnali és spontán érzetet keltve. Ez ellentétes a rögzített állványos felvétellel vagy a sima dokkolós felvétellel. A kézi kamerás munkát dokumentumfilmekben, híradókban és fikciós filmekben használják. Sürgető, realizmusos és káoszos hatást kelthet. Túlzott használat esetén hányingert is okozhat.

A kézi kamerás filmkészítés az 1960-as években vált kiemelkedővé a francia új hullámmal és a cinema verité-vel együtt. Olyan rendezők, mint Jean-Luc Godard és D. A. Pennebaker kézi kamerákat használtak a spontán pillanatok és az azonnaliság érzetének megörökítésére. Az 1990-es években a dán Dogma 95 mozgalom szabályai részévé tette a kézi kamerákat. A 2000-es években a talált felvételek horror műfaja, mint például a Blair Witch Project és a Cloverfield, kézi kamerákat használt a realizmus és a rettegés érzetének megteremtésére. A technika az akciófilmek standard eszközévé vált, ahol a mozgási energia érzetét kelti.

A kézi kamerás munka nem könnyű. Biztos kézre, erős hátra és a mozgás képre gyakorolt ​​hatásának megértésére van szükség. A kézi felvétel lehet finom, apró, légzést utánzó mozdulatokkal. Vagy lehet agresszív, erőszakos rázkódással, ami megzavarja a közönséget. Az operatőrnek a történet szolgálata érdekében irányítania kell a mozgást. A remegő kamera nem mindig jobb. Néha egy stabil felvétel erőteljesebb. A választás a jelenettől és a szándéktól függ.