1973-ban egy számítógép animált egy kezet a Westworldben. 1993-ban dinoszauruszokat animált a Jurassic Parkban. 1995-ben egy teljes játékfilmet animáltak a Toy Storyban. A számítógéppel generált képek, vagy CGI, átalakították a mozit. Teljes egészében szoftverrel hoznak létre képeket, a karakterektől a környezeteken át az olyan effektekig, amelyeket a gyakorlatban lehetetlen, veszélyes vagy drága lenne elkészíteni. Ma már szinte minden filmben használják, gyakran olyan módon, amit a közönség soha nem vesz észre.

A CGI széles skálát ölel fel. Fotorealisztikus lényeket hoz létre, mint például a Jurassic Park dinoszauruszait vagy az Avatar Na'vi figuráit. Digitális környezeteket hoz létre, mint például a Szárnyas fejvadász 2049 városait. Effekteket hoz létre, mint például robbanások, tűz és víz. Eltávolítja a nem kívánt tárgyakat, mint például a vezetékeket, a szerkezeteket és a modern épületeket a kosztümös filmekben. Öregíti a színészeket, feltámasztja a halottakat, és digitális dublőreket hoz létre kaszkadőrmutatványokhoz. Végtelen lehetőségek és végtelen költségek eszköze.

A CGI nem helyettesíti a történetmesélést. Egy lenyűgöző effektekkel rendelkező, de gyenge forgatókönyvvel rendelkező film is kudarcot vall. A legjobb CGI a történetet szolgálja. Olyan világot teremt, amely elég valóságosnak tűnik ahhoz, hogy higgyünk benne. Eltűnik a filmben. Amikor nem, akkor figyelemelterelővé válik. A hátborzongató völgy, ahol egy digitális ember szinte valóságosnak tűnik, de mégsem egészen valóságos, állandó kihívást jelent. A technológia folyamatosan fejlődik. Az ítélőképesség arról, hogy mikor kell használni, nem.