A víz a leggyakoribb oldószer. Több anyagot old fel, mint bármely más folyadék, ezért nevezik univerzális oldószernek. Az oldószer az az anyag, amelyben az oldott anyag feloldódik, oldatot képezve. Általában az a komponens, amely nagyobb mennyiségben van jelen. Sós vízben a víz az oldószer. Etanol-víz elegyekben a nagyobb mennyiségben jelen lévő komponens az oldószer. A megkülönböztetés tetszőleges lehet, ha a mennyiségek hasonlóak.

Az oldószereket polárisra és apolárisra osztják. A poláris oldószerek, mint például a víz, az etanol és az aceton, parciális töltéssel rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra az ionos és poláris oldott anyagok oldását. Az apoláris oldószerek, mint például a hexán, a benzol és a kloroform, apoláris oldott anyagokat oldanak. A „hasonló, hasonló oldódik” szabály érvényesül. Az oldószer megválasztása határozza meg, hogy mi oldható fel, és hogyan viselkedik az oldat.

Az oldószereket számos iparágban használják. Oldják a kémiai szintézis reagenseit. Kivonják a vegyületeket természetes termékekből. Tisztítják a felületeket, oldják a festékeket és hígítják a készítményeket. Gyógyszeriparban, kozmetikumokban, nyomtatásban és gyártásban használják őket. Egyes oldószerek veszélyesek. A szerves oldószerek, mint például a benzol és a szén-tetraklorid, mérgezőek és rákkeltőek. A zöld kémia célja, hogy biztonságosabb alternatívákkal helyettesítse őket.

A víz a legzöldebb oldószer. Nem mérgező, bőségesen rendelkezésre áll és olcsó. De nem old fel mindent. Néha apoláris oldószerre van szükség. A kihívás az, hogy a megfelelő oldószert válasszuk a feladathoz, miközben minimalizáljuk a környezeti és egészségügyi hatásokat.