Ernest Rutherford fedezte fel a protont 1917-ben. Ez egy pozitív töltésű szubatomi részecske, amely minden atommagban megtalálható. Töltése egyenlő és ellentétes az elektron töltésével, 1,602-szer 10-19 coulomb. Tömege körülbelül 1,672-szer 10-27 kilogramm, ami nagyjából 1836-szorosa az elektron tömegének. Az atommagban lévő protonok száma határozza meg az elemet. Ez a rendszám.

A proton egy barion, amely két up és egy down kvarkból áll. A kvarkokat az erős magerő tartja össze, amelyet gluonok közvetítenek. A proton elszigetelten stabil, ellentétben a neutronnal, amely körülbelül 15 perc alatt elbomlik. A Standard Modellen túlmutató egyes elméletekben a proton elbomolhat, de bomlást még soha nem figyeltek meg. A proton stabilnak tűnik.

A proton pozitív töltése vonzza az elektronokat és lehetővé teszi az atomok kialakulását. Emellett taszítást is okoz a protonok között az atommagban, amelyet az erős magerő legyőz. Ezen erők közötti egyensúly határozza meg az atommag stabilitását. A csillagokban a protonok héliummá egyesülnek, energiát szabadítva fel. Ez a Nap energiaforrása.

A protont az orvostudományban protonterápiára használják, amely pontos sugárdózisokkal célozza meg a daganatokat. A fizikában a Nagy Hadronütköztetőben proton-proton ütközéseknél alkalmazzák. Az anyag alapvető építőköve.