Az adósság felerősítheti a hozamokat – és a veszteségeket. A tőkeáttételi mutató azt méri, hogy egy vállalat milyen mértékben használ fel kölcsönt. Gyakori változatai közé tartozik az adósság/saját tőke arány, az adósság/eszközök arány, valamint a különféle fedezeti arányok, amelyek a bevételeket vagy a cash flow-t a kamatkötelezettségekhez viszonyítják. A magasabb arányok nagyobb mértékben támaszkodnak az adósságra, és általában nagyobb pénzügyi kockázatot jelentenek.

A hitelezők és a befektetők megvizsgálják az eladósodottsági mutatókat, hogy felmérjék követeléseik biztonságát. Egy olyan vállalatot, amely még gazdasági visszaesés idején is kényelmesen képes törleszteni az adósságait, kedvezőbbnek ítélnek, mint egy olyant, amelynek kötelezettségei kevés hibalehetőséget hagynak. Az iparági normák eltérőek; a tőkeigényes vállalkozások gyakran több adóssággal rendelkeznek, mint a törleszteni képes vállalkozások.

A vezetőség tőkeáttételi arányokat használ, amikor a növekedés vagy a kifizetések finanszírozásának módjáról dönt. A túl alacsony tőkeáttétel azt jelentheti, hogy a vállalat nem használja ki az alacsonyabb költségű tőkét; a túl magas tőkeáttétel veszélyeztetheti a fizetőképességet. A megfelelő szint a cash flow stabilitásától, az adósságköltségtől és a vállalat általános kockázattűrő képességétől függ.