Minden fényszórónak egyetlen feladata van: elég messzire világít az úton ahhoz, hogy a vezető reagálni tudjon. A legkorábbi változatok acetilénlámpák voltak, amelyeket lókocsikra csavaroztak. Az elektromos izzók 1912 körül jelentek meg, és a zárt fényszórós egységek 1940-től az 1980-as évekig uralták az amerikai autókat, amikor a kompozit házak és a cserélhető halogénizzók átvették az uralmat.

A modern fényszórók nem pusztán lámpák, hanem speciális rendszerek. A fényvisszaverők és a projektorok lencséi úgy alakítják a fénysugár mintázatát, hogy az elvakítás nélkül világítsa meg az utat a szembejövő forgalomtól. A halogén, xenon HID és LED fényforrások eltérő színhőmérsékletet és élettartamot produkálnak. A mátrix LED és az adaptív rendszerek ma már a jármű előtt haladó járművek körül irányítják a fényt.

Gyakori fényszórótípusok

• Halogén: olcsó, meleg sárga fényű, rövid élettartamú.
• Xenon HID: erős fehér ívfény, előtét szükséges hozzá.
• LED: hatékony, hosszú élettartamú, azonnal bekapcsol.
• Lézer: csak távolsági fény, nagyon nagy hatótávolság, drága.

A szabályozások jelentősen eltérnek. Európában engedélyezettek a fejlett adaptív fényszórók, amelyeket az Egyesült Államokban csak nemrégiben engedélyeztek. A kiégett fényszóró a legtöbb joghatóságban biztonsági hiányosságnak számít, a rosszul beállított fényszórók pedig sok helyen nem felelnek meg az ellenőrzésnek.