Az üstökös egy jégből, porból és kőzetből álló darab, amely a Nap körül kering. A Naptól távol egy megfagyott, inaktív égitest. Ahogy közeledik, a nap melege elpárologtatja a jeget, gázt és port szabadítva fel, amelyek izzó kómát alkotnak a mag körül, és gyakran egy több millió kilométerre kiterjedő csóvát.

Az üstökösök két fő forrásból származnak. A rövid periódusú üstökösök, amelyek pályája kevesebb mint 200 év, a Neptunusz mögötti Kuiper-övben keletkeznek. A hosszú periódusú üstökösök az Oort-felhőből származnak, amely egy jeges testekből álló távoli héj, és ezerszer messzebbre terjed ki. Az elhaladó csillagok vagy maga a galaxis gravitációs lökései befelé küldhetik őket.

A csóva nem úgy húzódik az üstökös mögött, mint a kémény füstje. A napszél és a sugárzási nyomás hatására elfelé mutat a Naptól. Ez azt jelenti, hogy az üstökös csóva a Naptól távolodva irányíthatja a mozgását. Néhány üstökösnek két csóvája van: egy görbülő porcsóva és egy egyenesen hátrafelé mutató ioncsóva.

Az üstökösök azért fontosak, mert megőrizték a Naprendszer kialakulásának kezdetleges anyagát. A Rosetta misszió a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökös körül keringett, és egy szondát juttatott a felszínére, feltárva azokat a szerves molekulákat és vízjéget, amelyek a Föld óceánjait képezhették.