A Mars és a Jupiter között egy sziklás törmelékből álló gyűrű, az úgynevezett aszteroidaöv húzódik. Ez nem egy sűrű, zuhanó kőzetekből álló mező, ahogy azt a filmek sugallják. Az öv nagyrészt üres tér. Teljes tömege a Hold tömegének körülbelül 4 százaléka, a legnagyobb objektum, a Ceres pedig ennek egyharmadát tartalmazza. Ha egy aszteroidán állnánk, távcső nélkül valószínűleg nem látnánk egy másikat.

Az öv azért létezik, mert a Jupiter gravitációja megakadályozta, hogy az ott lévő anyag bolygóvá egyesüljön. Az óriásbolygó vonzása felkavarta a régiót, megakadályozva, hogy a bolygócsírák stabil pályára álljanak. Ami megmaradt, az egy szétszórt sziklás testpopuláció, amely összetételük és pályajellemzőik alapján elkülönülő csoportokkal rendelkezik.

Az öv nem statikus. Az ütközések szétszakítják az aszteroidákat, és a Jupiterrel való gravitációs rezonanciák befelé, a belső Naprendszer felé repítik néhányukat. Ezek a megszökött részecskék Földközeli aszteroidákká, és időnként meteoritokká válnak, amelyek a Földre hullanak.