A vadászat, a halászat és a vadon élő növények gyűjtögetése a megélhetés egyik módja. Ez az emberiség legrégebbi életmódja, amelyet fajunk történetének több mint 90 százalékában gyakoroltak. Ma már csak néhány csoport támaszkodik rá teljes munkaidőben, köztük néhány dél-afrikai szan közösség és néhány távoli régióban. A legtöbbjüket az államok és a mezőgazdaság a marginális területekre szorította.

A gyűjtögetés nem jelent állandó éhséget. Az olyan csoportok, mint a !Kung, tanulmányai azt mutatják, hogy a gyűjtögetők gyakran kevesebb órát dolgoznak hetente, mint a gazdálkodók vagy az irodai dolgozók. Étrendjük általában változatos és tápanyagban megfelelő. Amiből hiányt szenvednek, az a felesleg. Az évszakokkal együtt mozognak, keveset birtokolnak, és megosztják egymással, amit szereznek. A mobilitás kulcsfontosságú: lehetővé teszi számukra, hogy kövessék az erőforrásokat, és elkerüljék egyetlen terület kimerítését sem.

Közös jellemzők

• Rokon családok kis mobil zenekarai.
• Munkamegosztás nem és életkor szerint.
• Olyan normák megosztása, amelyek megakadályozzák a felhalmozást.
• Részletes ökológiai ismeretek a növényekről és állatokról.

A táplálékkeresés nem az evolúció egyik kudarcba fulladt szakasza. Egy sikeres alkalmazkodás, amely évezredeken át támogatta az emberi életet.