Az etnocentrizmus az a szokás, hogy más kultúrákat a saját mércéink alapján ítélünk meg. Apróságokban nyilvánul meg, például abban, hogy feltételezzük a saját asztali illemszabályainkat, és nagyságrendekben, például abban, hogy egy másik társadalom vallását babonaként elutasítjuk. A kifejezést William Graham Sumner tette népszerűvé az 1900-as évek elején, bár a tendencia egyidős az emberi csoportok határaival.

Az etnocentrizmus nem mindig ellenséges. Lehet a megszokott dolgok enyhe előnyben részesítése. De károssá válik, amikor igazolja a hódítást, az erőszakos térítést vagy más életmódok elpusztítását. A gyarmati adminisztrátorok gyakran nevezték a helyi gyakorlatokat elmaradottnak, ami az uralmat fejlődésnek mutatta. Az antropológusok az elmúlt évszázad nagy részét azzal töltötték, hogy leszoktak erről a szokásról, és eszközöket fejlesztettek ki ellene.

Felismerve

• Feltételezve, hogy a saját szokásaid egyetemesek vagy nyilvánvalóak.
• A különbségek hiányosságként való kezelése.
• Más társadalmak mérése egyetlen fejlődési skálához képest.
• Olyan szavak használata, mint a „primitív” vagy a „vad”, irónia nélkül.

Az ellenszer nem a bűntudat. A kíváncsiság, plusz az a fegyelem, hogy megkérdezzük, hogyan van értelme egy gyakorlatnak a saját világában.