Az acheuli szerszámok úgy illeszkednek a kézbe, mintha arra termett volna őket, hogy megfogják őket. Ez nem véletlen. E kőeszköz-ipar jellegzetes ereklyéje a kézibalta, egy könnycsepp alakú kovakő vagy kvarcit darab, amelynek mindkét oldala élesre van megmunkálva. Némelyik elég kicsi ahhoz, hogy elférjen egy tenyérben; mások majdnem 30 centiméter hosszúak. A szimmetria feltűnő, és igazi ügyességre volt szükség az eléréséhez.

Az iparág Afrikában jelent meg körülbelül 1,7 millió évvel ezelőtt, majd a Homo erectus és a későbbi fajokkal elterjedt Európában és Ázsiában. Rendkívül sokáig, egyes régiókban több mint egymillió évig tartott, ami az emberiség történelmének egyik legmaradandóbb technológiai hagyományává teszi. Az acheuli-kori szerszámkészítők különleges kőforrásokat választottak, nagy távolságokra szállították a nyersanyagot, és a szerszámokat tompulásuk során átdolgozták.

Amit az eszközök mondanak nekünk

• A kétoldali munkavégzéshez tervezésre és egy mentális sablonra volt szükség.
• A kézibalták vágó-, aprító- és ásóeszközként is szolgálhattak.
• Egyes tudósok szerint társadalmi vagy párzási jelekként is működtek.
• Az elterjedés az ősemberek Afrikából való kivándorlását követi nyomon.

Akár praktikus mészároseszköz volt a kézibalta, akár a hozzáértés megnyilvánulása, mindegyik egy hominida kéz által jóval az írás megjelenése előtt hozott döntést őrz.